Sós kifli - Hungarian - Recipe Detail

SóS KIFLI - HUNGARIAN

Sós kifli - Hungarian

Az embernek hülye dolgok tudnak hiányozni, ha külföldön van Főleg hosszabb távon. A hiánylistára a sóskifli lépett az első helyre. Amit egyébként Magyarországon sem olyan könnyű talá.. Read More

Post a Review

Add to Recipe Box

Print

INGREDIENTS

Cooking Time: 15
Servings: tálba,hasba, kinek hogy
Preparation Time: 40
100 ml tej
100 g liszt. No persze végül nem ennyi lesz. A tej és a saját pancsolásunk határozza meg, mennyi lisztet is sikerül elhasználni és felhasználni
100 g margarin vagy vaj, ki hogy szereti. Ajánlott a mikróval ráijeszteni, hogy puha legyen.
1 kanál cukor
1 kiskanál só (ja persze... majd a kifli tetejére mehet azért több is)
25 g élesztő. Vagyis fél kocka. Bátrabbak egy egészet is beledobhatnak. Nem fog a sütő kipukkadni.
1 tojás (sárgája festésnek, fehérje a tésztába, vagy fordítva. Ki hogy szereti.)
Extrák (fakultatív, a finomabb és az izgalmasabb kifli érdekében):
kömény (fűszerkömény)
nagy darabos só a kifli tetejére
sajt (naná!)
pirospaprika
olívabogyó
csokikrém

DIRECTIONS

Először az élesztős koktélt rakjuk össze. Mióta megtudtam, hogy ezt nem bele kell dobni a tésztába oszt jól van, hanem szépen, melegen kell simogatni egy darabig, egészen szépen sikerül felfújni a tésztát.

Ez alapján a tejet felmelegítjük, belelapátoljuk a cukrot, majd jöhet az élesztő. Ezt vagy belemorzsoljuk, vagy megpróbáljuk 15 méterről beledobni. Persze ez függ a lakás méretétől is. Az ideális hőmérséklet 36 fok.

Míg várunk, hogy az élesztő kitombolja magát, előkészítjük a tésztát. Itt is jó, ha minden előmelegített. Persze a lisztet nem szoktuk kint a hóban tárolni, de pl. a tojásnál nem árt, ha előtte kivettük a hűtőből. Forró vízbe csak akkor tegyük, ha még a tésztába helyezés előtt meg akarjuk enni.

Tegyünk egy tetszőlegesen hatalmas vajlingba lisztet, tojást (fehérjét vagy sárgáját) és margarint. Sót ne, mert attól kiütései lesznek az élesztőnek, és nem fújják fel a tésztát.

Ha az élesztő már bugyborékol, vagy csak meguntuk a várakozást, akkor öntsük a koktélt a liszt-tojás-margarin keverékbe. Készüljünk fel, hogy szükség lesz még lisztre, és nem csak azért, mert a fele a csempére kerül a lelkes dagasztás miatt. A tésztát addig dagasszuk, míg félkemény nem lesz. Ekkor tegyünk rá még egy kis lisztet, majd fedelet rá, és rakjuk be az ágyba a takaró alá. Mi is feküdjünk le mellé a következő fél órára.

Ha szerencsénk van, előbb ébredünk fel, minthogy a tészta ránk támadjon. A élesztő hatását állítólag úgy tudjuk megnézni, hogy egy késsel ledöfjük, majd ha a seb begyógyul, akkor már jó. Másik variáció, ha a gyomrunk már nagyon korog, akkor ne várjunk tovább.

Most már tehetjük bele a sót, és újra összegyúrjuk, formázzuk, stb... Majd 8 részre vágjuk, vagy ahogy sikerül. Ebből kisebb golyókat, labdát gyúrunk, majd a nyújtófával jól odasózunk nekik, hogy laposak legyenek. Kinyújtjuk őket tetszőleges vastagságúra. Mindegy mennyire lesz vékony, mert úgyis feltekerjük a végén.

Elérkeztünk oda, amikor kiélhetjük a kreativitásunkat és a gasztronómiai kalandvágyunkat. Ugyanis a kinyújtott tésztába nekikezdhetünk mindenfélét bepakolni, mint sajtot, fokhagymát, pirospaprikát, hagymát, olívabogyót (persze mag nélkül, hacsak nem ajándékba lesz), csokikrémet, Erős Pistát (szintén jó ajándéknak), meg ami még eszünkbe jut. Nekünk a legjobban a sajtos és a csokikrémes tetszik. Sema még az olívásat is nagyon szereti, persze ő az olívát nagyon nagyon szereti. A kifli csak ráadás.

Ha csak sima sós kiflit szeretnénk, akkor persze nem kell semmit se belerakni.

Ezután már csak fel fel kell tekerni. Lehet szabályosan, érdekesen, absztraktosan és persze ahogy sikerül elven is.

A feltekert csigákat tepsibe rakjuk, majd kicsit meghajlítjuk, hogy olyan jó törökös félhold alakja legyen. Ekkor tehetünk még rá egyéb dekorációkat, mint só, kömény, sajt, és bármi, amit úgy gondolunk, hogy ehető lesz, és mégsem emészti el a fél várost egy hatalmas tűzvész. Vagyis a benzin kizárva.

És persze ne felejtsük el tojással megkenni. Sokkal egyszerűbb, ha még dekorálás előtt tesszük.

A tepsit előmelegített sütőbe tesszük, ami 180-200 fokos. Lehet, hogy másik hőmérséklet jobb neki, de mi lusták vagyunk állítgatni. Kb. 15 perc után már kész is a kifli. Megvárjuk, hogy annyira lehűljön, hogy ne csak hőálló kesztyűben lehessen megfogni, és máris belapátolhatjuk a hasunkba.

RECIPE BACKSTORY

Az embernek hülye dolgok tudnak hiányozni, ha külföldön van Főleg hosszabb távon. A hiánylistára a sóskifli lépett az első helyre. Amit egyébként Magyarországon sem olyan könnyű találni mostanában. Ramadán ideje alatt amitől legjobban izgulok az az, hogy vajon elég lesz-e a kenyér (vagy a pide). Túl sokat sem akarunk venni, mert megromlik (az az átkozott penész, attól zöld, nem a fűszeres sajtkrémtől). Viszont ha kevés a kenyér, nem lehet venni. A vacsoránál ha túl sok fogy el, utána már nincsenek nyitva a pékek, sem a nagyobb közértek ahol lehetne venni jó kenyeret. Reggel 4-kor pedig tényleg sehol se kapni. Utána viszont már nem lehet enni a Ramadán miatt. Persze a sarki kisboltban is van kenyér. Ez amolyan use for emergency, azaz csak vészhelyzetben. Pl. ha egy sötét sikátorban. Mivel errefelé annyi pék van, és mind jó minőségű kenyeret árul, a sarki kis közértekben találhatóak inkább a pékszaki egyetemisták diplomamunkáját segítik (a kenyér teherbírása szélsőséges körülmények között. 7. fejezet: a kenyér és a targoncáskocsi). Érthető tehát, hogy komolyan lehet aggódni, hogyha kevés a kenyér, akkor másnap nem eszünk. A XXI. században viszont már van kenyérsütő gép. Ez adta az ötletet, hogy végül is az miben különbözik a búbos kemencétől? És miért mondják azt, hogy kenyeret nem lehet otthoni sütőben készíteni, csak rendes kemencében? A pizzatészta viszont jó lesz, pedig az is kenyér. Najó, talán a kenyér nem sül át, de vajon a kifli... Felmentem az internetre, hogy körbenézzek. Az a jó a netben, hogy tényleg mindenki mindenfélét megpróbál otthon sütni, így én már bizonyos előnyökkel indulok. Pl. ha a kiflisütés szóra a a híroldalakat is kiadja a Google (kiflisütés miatt leégett a fél város), akkor az azért mégiscsak mond valamit. Az első cím máris megtetszett. Azt mondja, hogy tejpor és szárított élesztő. Ez nekem azt jelenti, hogy az illető valami olyan verziót talált, ami gyorsan elkészíthető, és mégis túlélte. Viszont a tejpor jelzi azt, hogy mégis valami minőségi irányba próbálkozott, nem egyszerűen csak vizet használt. Nem igazán rajongok az olyan receptekért, mikor ketchup és melegszendvicskrém adja a dolgok alapjait, mert akkor inkább menjünk a sarki étterembe. Tehát ez jó kiinduló alap volt. Ehhez jött még hozzá az a mondat, hogy bármely kenyértésztából lehet kiflit sütni. O szuper! Végülis az én pizzám már hétvárosrészben híres. Így a saját pizzatésztámból és ebből a receptből kiindulva raktuk össze a sóskiflit. A recept szerint 30 perc a kelesztés, 15 perc a sütés. A receptből hiányzik, hogy a kezdők a gyúrással 40 percet vacakolnak. Íme az eredmény:Az embernek hülye dolgok tudnak hiányozni, ha külföldön van Főleg hosszabb távon. A hiánylistára a sóskifli lépett az első helyre. Amit egyébként Magyarországon sem olyan könnyű találni mostanában. Ramadán ideje alatt amitől legjobban izgulok az az, hogy vajon elég lesz-e a kenyér (vagy a pide). Túl sokat sem akarunk venni, mert megromlik (az az átkozott penész, attól zöld, nem a fűszeres sajtkrémtől). Viszont ha kevés a kenyér, nem lehet venni. A vacsoránál ha túl sok fogy el, utána már nincsenek nyitva a pékek, sem a nagyobb közértek ahol lehetne venni jó kenyeret. Reggel 4-kor pedig tényleg sehol se kapni. Utána viszont már nem lehet enni a Ramadán miatt. Persze a sarki kisboltban is van kenyér. Ez amolyan use for emergency, azaz csak vészhelyzetben. Pl. ha egy sötét sikátorban. Mivel errefelé annyi pék van, és mind jó minőségű kenyeret árul, a sarki kis közértekben találhatóak inkább a pékszaki egyetemisták diplomamunkáját segítik (a kenyér teherbírása szélsőséges körülmények között. 7. fejezet: a kenyér és a targoncáskocsi). Érthető tehát, hogy komolyan lehet aggódni, hogyha kevés a kenyér, akkor másnap nem eszünk. A XXI. században viszont már van kenyérsütő gép. Ez adta az ötletet, hogy végül is az miben különbözik a búbos kemencétől? És miért mondják azt, hogy kenyeret nem lehet otthoni sütőben készíteni, csak rendes kemencében? A pizzatészta viszont jó lesz, pedig az is kenyér. Najó, talán a kenyér nem sül át, de vajon a kifli... Felmentem az internetre, hogy körbenézzek. Az a jó a netben, hogy tényleg mindenki mindenfélét megpróbál otthon sütni, így én már bizonyos előnyökkel indulok. Pl. ha a kiflisütés szóra a a híroldalakat is kiadja a Google (kiflisütés miatt leégett a fél város), akkor az azért mégiscsak mond valamit. Az első cím máris megtetszett. Azt mondja, hogy tejpor és szárított élesztő. Ez nekem azt jelenti, hogy az illető valami olyan verziót talált, ami gyorsan elkészíthető, és mégis túlélte. Viszont a tejpor jelzi azt, hogy mégis valami minőségi irányba próbálkozott, nem egyszerűen csak vizet használt. Nem igazán rajongok az olyan receptekért, mikor ketchup és melegszendvicskrém adja a dolgok alapjait, mert akkor inkább menjünk a sarki étterembe. Tehát ez jó kiinduló alap volt. Ehhez jött még hozzá az a mondat, hogy bármely kenyértésztából lehet kiflit sütni. O szuper! Végülis az én pizzám már hétvárosrészben híres. Így a saját pizzatésztámból és ebből a receptből kiindulva raktuk össze a sóskiflit. A recept szerint 30 perc a kelesztés, 15 perc a sütés. A receptből hiányzik, hogy a kezdők a gyúrással 40 percet vacakolnak. Íme az eredmény: (8 kifli)